Kritikus szülők mellett felnőni, mindig kritizáló partner mellett élni sokszor észrevétlenül romboló. Miért kell mindig azt éreztetni veled, hogy nem vagy elég jó, hogy nem vagy jó úgy ahogy vagy?
Ha folyton kritizálod a gyermeked, nagyon hamar kialakul benne, hogy nem érzi magát normálisnak, azt érzi hogy ő nem elég jó és elkezd benne dolgozni a megfelelési kényszer. Innentől egyenes út vezet oda, hogy elveszíti a kapcsolatot önmagával, mert hát önmagának lenni az ugysem jó, az nem normális. A kritika egy perfekcionista ember feszkója!
Ne kritizáld, hogy kócos. Hagy legyen kócos, hagy menjen akár oviba is kócosan.
Kicsit túlsúlyos? Ne mond el minden nap! Inkább kezdjetek együtt egészségesebb életmódba. Segíts neki és ne pakolj rá extra súlyt azzal, hogy folyton jelzed, így nem vagy jó.
Ne mondogasd, hogy nem jó ahogy csinálja a dolgait. Attól, hogy nem úgy csinálja ahogy te tennéd még jó lehet.
Nem tetszik a ruhája? Nem baj, ő hordja...
A kritika mögött rengeteg megfelelési kényszer rejtőzik. Rengeteg feszélyező érzés. Ha észreveszed magadon, hogy másokat kritizálsz vizsgáld meg magadban ezeket a dolgokat! Hisz a kritika rólad szól. Nem a másikról.
Ismerem jól milyen az amikor rossz önkép alakul ki az emberben. Bennem is dolgozott a 20-as éveimben rendesen. Folyton vékonyabb szerettem volna lenni. Amikor erővel dolgoztam rajta, sohasem sikerült... aztàn amikor elkezdődött az önmunka, az elengedés utàna jött magától.
Kis gyermekként sokszor nem tudtam elaludni és szívesen mentem volna át szüleimhez. De amikor átmentem sírva, azt hallgattam, hogy el kell vinni orvoshoz ezt a gyereket, mert ez nem normális. Valami baja van.
Muszáj volt kifésült hajjal menni oviba, ezért inkább levágattàk a hosszú hajam, hogy ne kelljen vele bajlódni reggelente.
Hallgattam, hogy miért nagy a hasam, fogynom kellene.
Mire felnőttem, ott is volt a megfelelési kényszer. Kezdődött, hogy sporttal próbáltam fogyni. A sport szuper dolog. De van egy pont, amikor nem az egészségről szól már! Nem mindegy mennyit sportolsz és milyen szándékkal. Erre sokan nem is gondolnak.
Én volt hogy naptárban karikáztam, hogy sportoltam-e aznap és ha nem, jött is a bűntudat érzés.
Ugyanez az étkezéssel. Volt időszak, hogy buliztunk, éjjel ettünk, alkoholt ittunk és bizony volt, hogy a mardosó bűntudat miatt meghánytattam magam. Legalàbb ezek a kalóriák ne kerüljenek már belém...
Pár évig dolgozott bennem ez az energia. De éreztem, hogy ez így nem jó. Ès mindez nem is volt rossz dolog így utólag. A sport által kezdett bennem kialakulni a kitartàs, a belső erő és az út az egészséges életmód felé. Elkezdődött a munka, hogy a sokból elinduljak a kevesebb felé. Hogy a keménységből elinduljak a lágyságba. Hogy a erőből leadva jöjjön a megengedés. Kezdődött az újra kapcsolódás önmagammal.
Minden megélésnek az életünkben helye van! Nem hiába választottad a szüleidet, a családodat. Megkaptad azokat a tapasztalásokat, amikre szükséged volt. Megkaptad gyermekként azt a transzformációs tőkét (Soma Mamagésától hallottam ezt a kifejezést), amire szükséged volt a fejlődésedhez. Ma már szégyen és bűntudat nélkül élek. És ez csodàs érzés. Hisz miért kellen szégyenlenem magam? Azért mert ember vagyok? Azért mert csináltam dolgokat, amik kellettek, hogy ma az legyek aki vagyok?
A szégyen és bűntudat a két legalacsonyabb érzelem a Hawkins féle lelkirezgésszint skálán. Ha ezeket sikerül kidolgoznod, elengedned rengeteg energiát tudsz felszabadítani magadban!