érzelmek címke

Évekig kaptam a tanítást, hogy mit is jelent a valódi önkifejezés. Évekre elment a hangom, folyton rekedt voltam. Sokan mondták, hogy mond ki! Mit nem mondasz ki? Stb... 

A beszéd lett az egyik elkerülő stratégiája az embereknek.

Nagyon sokszor tapasztalom, hogy a beszéd távol tartja az embert a lényegtől. Egyrészt nem enged ráérezni, mi is valójában a gyökérok, másrészt nem enged kapcsolódni az érzéssel magával, nem enged befelé figyelni. A beszéd a felszínen tart!

Amikor valami ér téged és magyarázod az igazad.

Amikor valamit nem tudsz megemészteni és folyton erről beszélsz.

Amikor benyomják a gombod és másokra engeded ki a dühöd, másoknak panaszkodsz, morogsz magadban.

Itt az ideje, hogy érzelmileg felnőjünk! Hogy végre megismerjük önmagunkat és megismerjük az érzéseket, amik a testünk által megnyilvánulnak. Hogy akarunk szeretni, ha folyton kerüljük azt, ami bennünk van?

Hogy akarunk másokat szeretni, amíg azzal sem merünk szembe nézni, mi zajlik bennünk?

Sokszor látok korban felnőtt embereket dacos kisgyerekként viselkedni. Sokszor hallom, hogy mások életét elemzik, oldják meg, ítélkeznek, bírálnak, de nem is néznek önmagukba, hogy ez bennük mit mozdít meg.

Amikor jöttök hozzám és gyógyulni akartok, gyógyulni akar a lelketek le kell rombolni a színpadot. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki sèrtett meg kit, ki hova megy kivel vagy ki mit mondott a másiknak. Ez igazándiból mind nem számít. Csak egy színdarab, amit az ego rendez. Ő nagyon élvezi mindezt és teljes mèrtékben elhiteti veled, hogy a másik a szenvedèsed okozója. Mondhatni színház az egész világ, legalábbis, amíg az ego ül a rendezői székben

Életed melyik területén erőszakolod még meg magad? Hol nem a könnyedséget követed és éled meg, hanem különböző külső vagy belső dolgok miatt magadra erőszakolsz valamit, ami nem is te vagy?

Hol a sok muszáj, a kell, a kötelezettség jelen?

Hol élsz egoból és hol vezet már a szív?

Nem azt kell keresni a hétköznapokban, hogy mi a hasznos, mi a logikus. Hisz az mind csak az ego magyarázkodása. Azt kell keresni hol van a könnyedség jelen. Ha belekezdesz valamibe az jó érzéssel tölt el, vagy már az elején érzed, hogy csak muszájból csinálod, elvárásból, kötelezettségből.

Mindegyikünk tele van dühvel. Lehet azt gondolod most, hogy "áh én biztos nem". Ha csak nem élsz egész magas lelki rezgésszinten és/vagy nem dolgoztad már ki magadból az elfojtott düht, akkor bizony benned is rejtőzik egy adag!

Az érzelmeid nem TE vagy! Az érzelem energia, ami jön és megy, ha engeded.
De egy átlagos tudatállapotban csak nagy ritkán éljük meg valóban az érzéseinket. Leginkább:
1. Elfojtjuk őket (tudatosan vagy tudattalanul)
2. Kifejezzük, kinyilvánítjuk őket
3. Menekülünk előlük

Az ÉRZÉSEKET CSAK úgy tudjuk ELENGEDNI, ha átéljük, megéljük őket, ha teret adunk nekik, hogy megmutatkozzanak és végig kísérjük figyelemmel, ahogy jön és távozik.

Tegnap reggel pashimottanasana közben érdekes, szorító érzésem támadt. Mivel mysore gyakorlásunk volt, ezért volt időm benne maradni a pózban és megfigyelni, hogy mi szeretne megmutatkozni. Elszigetelődést és távolságtartást éreztem.

Tavasz elején mindig rám tör a pakolhatnék. Idén is vártam már ezt az energiát, hogy lendületet kapjak és ki tudjak pakolni dolgokat, amikre már nincs szükségünk. Hiszen, hogy tudnánk beengedi bármi újat is életünkbe, ha a régi dolgokat képtelenek vagyunk elengedni? 

A tavasz az újrakezdés és megújulás ideje (fa elem). A tavaszi méregtelenítésre kívül, belül szükségünk van. Itt az ideje jól kisöpörni. És néha egyszerűbb elkezdeni a régi dolgok elengedését körülötted, mint egyből magadban. 

Mi jut eszedbe amikor azt mondják neked jóga órán, hogy keresd a határaidat? Megijedsz és azt gondolod, én biztos nem. Túl fáradtnak érzed magad, hogy ilyenekkel foglalkozz vagy esetleg kihasználod a lehetőséget és valóban figyelve testedre feszegeted a határaidat?

Lehet, hogy ijesztő; lehet, hogy soknak tűnik, de egy biztos, hogy szükséges. Szükséges, hogy kilépj a biztonsági zónádból, hisz csak így tudsz fejlődni, változni, tovább lépni. 

4 fajta határ létezik. 4 határ, ahol valami készül kibontakozni - néha jó dolog történik, néha nem.